Kompakt fényképezőgép teszt: Sony DSC-RX100 VII
Kipróbáltuk a Sony DSC-RX100 VII fényképezőgépet élesben. Nem is akárhol, Párizsban. Mutatom a Sony kompakt fényképezőgép tesztet. Jöjjenek a fotók, élmények, tapasztalatok…
Tudtad, hogy fotográfusként velünk is fotózhatsz és tanulhatsz? >> Fotós túrák
Párizsi séták, avagy mire való egy drága kompakt?
„Páris az én Bakonyom”, idézhetném Adyt, e város nem csak őt ejtette rabul, számomra is az a hely, ahová mindig szívesen visszatérek, most már több mint húsz éve.
Célunk az volt, hogy Lora lányommal újra Kertész és Brassai nyomaiban felfedezzük a várost, 5 napig csak a fotózásra, csavargásra koncentráljunk. Augusztus nem pont a legjobb választás a fények miatt, kicsit ilyenkor kiürül a város, de ami most várt bennünket arra igazán nem számítottunk.
Utolsó pillanatban, a lezárások és szigorítások előtt érkeztünk. A Covidtól való félelem sajnos még a franciákra is erősen hatott, a „tornyon” vagy 100 ember lézengett, a turista látványosságok vagy zárva, vagy épp felújítás alatt voltak. A Sony és a roller kipróbálására viszont ideális volt a kísérteties város.
A legtöbb napi lépésszámot mindig Párizsban mért a telefonom, így nem véletlen, hogy olyan fényképező-gépet kértem a Fotoplus-tól kipróbálásra, ami kompaktsága mellett, némi kompromisszummal, a legjobb társunk lesz a nagy melegben. Hogy beváltotta e a reményeket, a következő oldalakon megtudhatjátok.
Manapság, ha ismerőseim tanácsot kérnek, hogy milyen gépet vegyenek családi képeik, utazásaik megörökítésére, csak jó kamerával rendelkező mobiltelefont szoktam ajánlani. Ha ennél több az igényük és még jobban szeretnének beleszólni a képalkotásba, akkor bizony már nehezebb helyzetbe kerülök. Melyik az a gép ami nem húzza egész nap a vállam, kompaktsága, méretei egy mobiléhoz hasonlóak, észrevétlenül bármikor előkapható és minőségi képekkel szolgálja ki, még a magamfajta fotográfusokat is?
Nagyon sok profi fotós is tart ilyen típusú gépet nem csak lustaságból, hanem az előbb említett észrevétlenség miatt is. Először év elején egy burmai fotótúránk alkalmával ajánlottam ezt a masinát egyik útitársunknak, aki fantasztikus képeket készített vele. Együtt dolgoztuk fel az anyagot, így már akkor láthattam a nyers Raw-okból, hogy milyen minőségű képek nyerhetők ki. Alig vártam, hogy saját kezűleg is kipróbálhassam. Hát lássuk, mik is voltak még az igények és előtte fussuk át a kiválasztott modellt.
A Sony DSC-RX100 VII főbb jellemzői
A Sony Rx100 termékvonalat már 8 éve indították el, ez a gép már a hetedik tagja. Hogy a legfontosabb paramétereket említsem:
- 1 hüvelykes érzékelő, 20 megapixel, profi gépekből átemelt csúcstechnológia, kiváló dinamika tartomány, gyorsaság, kivételesen pontos autófókusz, óriási 24-200mm zoom tartomány, optikai kép stabilizátorral.
- A video képességei is említésre méltóak, pontos szemkövetéssel, 4K minőségével, a forgatható LCD és a megszokott felugró kereső (EVF) is nagy segítség, hogy kiszolgálja kreativitásunkat. Videós képességeket most nem próbáltuk, utunk célja nem elsősorban a teszt volt.
- Érzékenysége ISO 100-12800, ami bővíthető akár 25600-ig. Sorozatfelvételben sem gyenge, akár 20 kép/másodperc sebességre is képes, amit sok sportkamera is megirigyelhet.
Útjainkat mindig gondosan felépítjük, hogy lehetőségeink szerint mindent képileg megkaphassunk az adott helyről, úti célunkról. Párizsban már rengetegszer jártam, jól ismerem, 5 nap már sokat adhat vissza főleg, ha nem merészkedünk ki a nagyjaink által is bejárt körből, a Montparnasse-től a Mountmarte-ig. Következő helyszínünk a torony volt, itt aztán kipróbálhattuk a nagy zoom átfogást a nagy látószögtől a teléig.
A Marsmezőn, a kiégett füvön piknikezőkhöz, a parkban sétálókhoz jó lehetőség a toronyból, nagy telével intim közelségbe kerülni. Napközben, a legnagyobb melegben a múzeumok hűsítő klímája tette túlélhetővé a rendkívüli meleget, akkor már kezdték bevezetni a közterületeken is a maszkot, nem gondoltam, hogy hozzánk is hamarosan elér.
Az Orsay ikonikus óráin feszegethettük a dinamika és részletgazdagság kérdéseit. Meglepően jól kezeli a dinamika tartományt ez a kis gép. Utómunkával a nyers ARW file-ok könnyen kezelhetők voltak, ugyan sajátos zajosodása utómunkával szűrhető, de itt már bizony jelentkezik a kompromisszum. Ha lehet, tartsuk lent az ISO-t, de ez minden gépre érvényes szabály!
Régóta készültem, hogy fizikailag is belépjek Monet, Renoir, Chagall mesevilágába. Egyedülálló élmény, amiben nem csalódtunk. Az Atelier des Lumières kiállítás kihagyhatatlan párizsi utazásaink során, főleg nekünk, fénnyel élőknek. Mindkét képnél ISO6400 érzékenységgel dolgoztam, kihasználva a gép nyújtotta lehetőségeket, feszegetve annak határait. Az utólagos zajcsökkentés tisztává varázsolta a képet. Egy ilyen kis érzékelőtől ez nem rossz teljesítmény! Fotóink 99%-ban így fotóállvány használata nélkül elkészíthetők.
A legnagyobb csalódás a Mounmartre művész negyedében ért, ahol egy kezemen meg tudtam számolni a festőket, a pangó éttermek bejáratánál cinikusan álló pincérek a legrosszabb formájukat mutatva álldogáltak, lemondó tekintettel. Ilyent még sosem láttam, nagy szomorúság fogott el. Ők nem szerették, ha fotózzuk őket, most már ez sem érdekelte őket. Gyorsan utunkat vettük a Pigalle felé, bízva abban, hogy az esti fények és az éjszakai élet majd kizökkent bennünket. Útközben két afrikai fickó vidított fel bennünket, majd egy utcasarki kisvendéglőben finom vacsora és fagyi után megérkeztünk. A látvány még lesújtóbb volt, ezért átállítottam az agyamat és beláttam, ez most itt nem az én Párizsom. Azért hozzuk ki belőle a legtöbbet, amit csak lehet! Azonnal összevesztem a körhintással, aki már azért is pénzt akart kérni, hogy fotóztuk a körhintát. A Covid az ő bevételét sem segítette, inkább bölcsen tovább álltunk.
Az éjszakai fények lehetőséget adtak a kis Sony további tesztelésére. Az ISO1600 és ISO3200 már sokkal testhezállóbb volt. Lényegében teljesen elfogadható végeredményt kaptunk. Az aksi téren kicsit van még gyúrni való, mindenképp szükséges pótaksi a napi használatban.
És az elmaradhatatlan kávé a Café de Flore-ban! Itt ahol Faludy Gyurka bácsi, Sartre, Camus… töltötte legszebb korszakát, most várakozás nélkül invitált.
Ugyan az útleírást vihetném tovább, de a teszt része véget ért. Párizs 2020 nyarán teljesen más arcát mutatta, reméljük hamarosan visszanyeri azt az időtlen arcát, amiért a világ minden részéről vonzza az embereket. A képeket és a tesztet Juhász Lora és Juhász Balázs készítette. www.fotosherpa.hu
Sony RX100 VII kompakt fényképezőgép tanulságai
Röviden részemről beváltotta a reményeket és igazi útitársunk lehetett ebben az utópisztikus világban. Profi zsebkamera!
- Pozitívumok: Kicsi, igazi kompakt, profi. Pontos, fejlett autófókusz. Gyors, 20kép/másodperc. Kihajtható, könnyen kezelhető LCD. Kiváló dinamika. Minőségi, nagy átfogású objektív. Felugró kereső.
- Negatív: A menü kicsit Sony-s, gyakorlatot igényel. A gombok picik. Gyenge fényviszonyok esetén jönnek elő gyengéi. Nincs külső töltő. Gyenge fogás, könnyen kicsúszhat. Érintőképernyő hiányos funkciói. Gyenge aksi. Kicsit drága.
A tavaly debütált gépről már nagyon sok technikai teszt jelent meg, végül méltán kapta meg a TIPA Legjobb Expert kompakt kameradíjat. (az egyik legismertebb és legrangosabb fényképészeti díjként tartják számon) Vagyis kategóriája legjobbja lett. Utómunkára a Lightroomot és a Photoshopot használtam, mindegyikkel kompatibilis, könnyen használható. Köszönet a Sony-nak és a Fotoplusnak, hogy a teszthez biztosította a kamerát.
SIGMA teszt a Dolomitokban II., képben a 14-24 mm f/2.8 DG HSM Art.
Ahogy már előző bejegyzésünkben írtuk, a FOTOSHERPA októberben a Dolomitokban járt. 5 napot töltöttünk el gyönyörű időben és mesés fények közepette. Csapatunkból hárman Canon géppel, egy Nikonnal és egy Fuji milccel fotózott. Nagyon érdekes eredmények születtek. Facebook oldalunkon mindenki képeiből kaphattok majd ízelítőt.
Előző tesztünkben Takács Gábor túravezetőnk bejegyzésében az asztrofotózás oldaláról vizsgálta főként a Sigma 14mm f/1.8 DG HSM Art objektívet, én inkább arra voltam kíváncsi, mit nyújt a többi fényerős nagylátóhoz képest az univerzálisabb Sigma 14-24 mm f/2.8 DG HSM Art. Kézbe véve az első reakcióm az volt, hogy milyen gyönyörű, masszív objektív, van benne vas rendesen. Domború lencséje is tekintélyt parancsoló. A full frame-s Canon 5D Mark III gépen igen jól mutatott és egyensúlyban volt. A napellenzője nem levehető, a táskában nagyobb helyt követel magának. Az optika egy időjárásálló fém tubust kapott, mely por és fröccsenésálló mind a bajonettnél, az élességállító és a zoomgyűrűnél. Az SLD és az FLD lencsetagok a becsillanásokat és színhibákat csökkentik nagymértékben. Ez a lencsetag víz- és olajtaszító bevonattal van ellátva, ami megkönnyíti a tisztítását. Külsőre mindenképp megnyerő, de lássuk az észrevételeket.
Teljesen nyitott, 2,8-as állásnál, 14mm-en készült a felvétel. A full frame gépen, ilyenkor látható a vignettálás a sarkokon, de éjszakai fotózáshoz is kifejezetten ajánlom, mértéke nem számottevő. A sötétedés egészen 5,6 rekeszig tart , majd ez rekeszelve fokozatosan megszűnik, f11-es állásra szinte teljesen.
A 14-24mm-ig terjedő zoom nagy előny olyan körülmények között, ahol nincs sok lehetőségünk a mozgásra. A 14mm is adott egy új látószöget számomra a 16-35mm-es Canon optikámhoz képest. Nem is gondoltam, hogy ez ennyire láthatóvá válik.
Az élessége sem kevésbé meggyőző. Teljesen nyitott rekesznél is tű éles a kép középső területén, 5,6-tól viszont már a kép szélein is jól rajzol. Torzítása természetesen van, mint minden ilyen extrém nagylátónak, de társaihoz képest igen kevés és a korrekciós profil könnyen eltünteti egy pillanat alatt. Még egy érdekesség: az AF rendszer olyan kialakítású, aminek a működésébe bármikor kézzel is belenyúlhatsz anélkül, hogy manuálba kapcsoljunk.
Itt olvashatunk a LensTip tesztjében részletesen az optikai tulajdonságokról: https://www.lenstip.com/index.html?test=obiektywu&test_ob=528
Összegzés:
A Sigma 14-24 mm f/2.8 DG HSM Art egy igen kiváló objektív! Ez egy olyan univerzális optika, ami fényereje és optikai tulajdonságai miatt nem csak a tájkép fotósok, hanem az asztro fotósok és a riporterek kiváló útitársa is lehet. Alkalmas a közeli témák kiemelésére, kitűnő az élessége és rajzolata, kevés fényben is jól használható. A peremsötétedés mértéke nem jelentős, számomra ez nem rontja le az összképet. A szűrők használata kicsit nehézkes a nagy frontlencse miatt, de érdemes beruházni egy ilyen optikára, ami nagyon sok évig társunk lehet. Rendszer váltása esetén a Sigma akár bajonettet is cserél a kedvünkért. Por- és cseppálló kivitelezés, tökéletes design jellemzi az optikát, súlya egy kicsit nagy, de igazi konkurenseihez képest nem számottevő. Ha most választanék optikát ebben a tartományban, valószínűleg ezt választanám! Az ára szintén kedvező, bruttó 460 ezer Ft körül vásárolható meg a szokásos 3 év garanciával.
SIGMA teszt a Dolomitokban I., tippek az asztrofotózás mívelőinek.
Régóta tervezzük, hogy egyik kedvenc helyünkre, Európa egyik legszebb vonulataihoz is szervezünk fotótúrákat. Idén októberben kis csapatunkkal, gyönyörű 5 napot tölthettünk a csipkék között. Útjainkra gyakran kapunk tesztelésre gépeket, optikákat, most a Sigmák voltak terítéken. Útitársaink voltak az 14mm f/1.8 DG HSM Art, és a 14-24 mm f/2.8 DG HSM Art (II. tesztünkben olvashatsz róla). Tesztünkben néhány konkurens optikához is hasonlítjuk, hogy ár-érték arányban megkönnyítsük a választást.
Az asztrotájkép fotózás az utóbbi években egyre növekvő népszerűségnek örvend. Ezt elősegíti, hogy kb a 2010-es évektől már a megfizethetőbb digitális tükörreflexes gépek is alkalmasak magas ISO beállításnál (3200-8000 ISO) is jól nagyítható és elfogadhatóan zajmentes kép készítésére. De mi is az asztrotájkép és melyek a technikai nehézségei? Az esti szürkület múltával a derült égen felragyognak a csillagok, s ezek együttese (esetleg a keskeny Holdsarló fényével kiegészítve) beragyogja az előtérben levő tájat. A csekély erősségű sejtelmes fényben fürdő táj mögötte a csillagos égbolttal az asztrotájkép. Készítésének technikai eszközei a széles látószögű nagy fényerejű objektív, a magas ISO értéket jól kezelő kamera és egy stabil állvány. A Föld forgása miatt látszólagosan az égbolt elfordul a fejünk felett, s hosszú expozíció (30+ másodperc) esetén a csillagok a képen nem fénypontként, hanem az expozíciós idő és a Sarkcsillagtól levő távolságuk függvényében egyre hosszabb ívként, vonalakként jelennek meg. Ennek elkerülése érdekében egy tapasztalati képletet hívunk segítségül: Fullfrémes kamera estén: 600 osztva optikánk fókusztávolságával=a maximális expozíciós idő, melynél még elfogadhatóan pontszerűnek tűnnek a csillagok. APS-C méretű szenzorral bíró kemeráknál 400/fókusztáv=max záridő.Könnyen belátható, hogy minél nagyobb az optikánk látószöge, annál hosszabb záridővel dolgozhatunk, s így több esélyünk van a csekély megvilágítás ellenére elfogadhatóan kiexponálni a tájat is. A nagy látószög ráadásként az égbolt nagyobb szeletét teszi láthatóvá, lehetőséget adva arra, hogy akár a Tejút egy részletét is belekomponáljuk a felvételünkbe. Azonban hamar kiderülhet, hogy egy holdtalan, csillagfényes este az bizony tényleg nagyon sötét. A fenti képlet alapján a tájfotósok arzenáljában gyakran előforduló 16-35 mm zoom esetén a 16 mm-es fókusztávnál maximálisan 600/16=37,5 másodpercet exponálhatunk. Ez 2,8-as fényerejű objektív esetén 3200-6400 ISO érzékenységet követel, míg 4,0 fényérték esetén már 6400-12800 ISO érték szükséges ahhoz, hogy képünkön még a tájat is elfogadhatóan kiexponálhassuk! Ez utóbbi ISO értékek pedig már a jobb kamerákkal sem teszik lehetővé nagy méretű nagyítások készítését a magas zajszint miatt.
Sigma 14mm f/1.8 DG HSM Art
A vignettálás az éjjeli fotóknál igen sarkalatos kérdés lehet! A jobb kamera szenzorok a feketétől a fehérig tartó árnyalat terjedelme (dinamika tartománya) 12-14 EV (fényérték) az alap érzékenységen (100-200 ISO).Ez a dinamika tartomány az ISO emelésével rohamosan csökken, az élvonalbeli gépeknél is csak 8-9 EV 6400 ISO mellett! Most tehát tessék elképzelni, mi információ mennyiséget rögzíthet a kép szélei ilyen feltételek mellett egy olyan objektív, mely a kép közepéhez képest a széleken 4.0 fényértékkel sötétebb?! Hogy milyen elképesztően jó 2.8 blendénél a 14 mm-es Sigma Art 0.8 EV fényvesztesége, lássunk néhány adatot a vetélytársak közül: Tamron 2,8/15-30 mm >> 1,8 EV; Canon 2.8/14 mm L II >> 3,0 EV; Zeiss Batis 2,8/18 mm >> 2,63 EV; Canon 2,8/16-35 mm L III >> 4,07 (!) EV. -A hatalmas domború frontlencse és ellenére az optika kiválóan viselkedik akkor is, ha a Hold (Nap) a látómezőbe kerül. A becsillanás minimális, nem zavaró!
UTAZÓ ÁLLVÁNYOK I.
Bevetésen a Himalájában.
A MANFROTTO BEFREE háromlábú állvány és a monopodként is használható OFF ROAD WALKING STICKS névre hallgató túrabotja.
A Kincseskamera év végi Himalájai túrájának két segítőtársa volt a Manfrotto két off road terméke, a BeFree háromlábú állvány és monopodként is használható túrabotja.
Elérkezett az év vége, irány Ladakh. A Buddhista kolostorairól híres terület ilyenkor öltözik legszebb ruhájába. A fák aranyban és vörösben pompáznak, a folyók lerakták hordalékukat és türkizkékben festik meg a tájat, ami önmagában is mesebeli. Minden évben ilyenkor érkezünk, szinte már minden idegen elvonult, csak a nyugalom és spiritualitás járja át a hegyeket.
Indulás előtt fotós csapatunk egyik legfontosabb feladata, hogy az utazáshoz optimalizálja felszerelését, figyeljünk arra, hogy minden felesleges dolgot hagyjunk otthon. Mindig nagy kérdés, hogy vigyünk e állványt, mekkorát, mikor fogjuk igazán használni, megéri e egyáltalán elvinni?
A válasz természetesen igen. Nagy, stabil állványt nem viszünk már nagyon rég, súlya, mérete komoly hátrány egy utazónak, túrázónak. A kisebb tudjuk kompromisszummal jár, de talán sikerül megtalálni a megfelelőt. Mindkét Manfrotto elég kicsi és kompakt ahhoz, hogy utazótáskámban is könnyen elfért, súlya sem akkora, hogy ezzel a repülőkön előírt szűkös határba jelentősen beleszólna. Minthogy régi motorosok vagyunk tudtam, hogy mikor fogjuk használni őket, mikor lesz biztosan szükségünk rájuk.
Az első amit kipróbáltam, az a túrabot volt. Azért nem monopodnak hívom, mert elsősorban túrabotként funkcionál, ez csak bónusz, hogy egylábú állványként is használható. Piros, kék, zöld színben is kapható, igazodva a mai eltúlzott túradivathoz. De lássuk használatban:
2,5 kilóig terhelhető, ami a legtöbb amatőr gépnek elég és még a profibbak is használhatják egy kisebb telével is DSLR gépükkel. Súlya mindössze 400 gramm. Az állványt az első kihúzásra, lendületből, rögtön három részre szedtem, majd jobban megvizsgálva látható volt a stop felirat a szekciók rögzítéséhez. Ennél elfordítva egy biztos rögzítést kaptam, ami később sem viccelt meg többet és könnyen oldható volt. A csukott állásban 60cm-es bot 132cm-ig kihúzható. Végén fémtüskével ellátott, végtartozékaival akár hóban is jól szolgálhat. A markolatán csuklópánt biztosítja a stabil fogást, a gépet a felhajtható kupak alatt található csavarnál rögzíthetjük.
Tájképeknél próbáltam a 70-200-as telémmel, természetesen az obi állványcsavarjánál rögzítve. Erre mindig nagyon figyeljünk, mert ha rossz súlypontba helyezzük, akkor csak az ellenkezőjét érhetjük el. Belső térben már korlátozottabb a használata, néhány kép telével biztosabban megfogható, de a mozgásban inkább hátráltat, mint segít. Ennek ellenére, meghúzódva egy sarokban, csendben, észrevétlenül készíthetünk vele portrékat pl. szerzetesekről.
Legnagyobb szolgálatot mégis mint túrabot tette, kímélte térdeimet a sok kolostorlépcsőn és segített a túrázásoknál. Igen hasznos volt, máskor is viszem magammal!
BeFree Tripod-unkat először az éjszakai felvételeknél vetettem be, később tájképeknél is próbáltam kevesebb fénynél, illetve a panoráma képek készítésénél volt igazán nagy haszna.
A szintén több színben kapható állványt kifejezetten utazóknak gyártották. Ez az állvány jó választás lehet még túrázóknak, fotósoknak vagy bárki másnak, aki könnyű súlyra és kis helyigényre törekszik. Ebben a kategóriában most már nagy a verseny, pedig néhány éve még nem igazán találtunk megfelelő útitársat. Próbálkoztunk több állvánnyal, de egyik sem volt az igazi. A tényleg kicsiny, összecsukva mindösszesen 40cm-es állvány, kinyitva már 142cm és összesen 1,4kg. A karbon változata pedig még 30 dekával kevesebb, ezért viszont én már több pénzt nem adok!:)
Kézbe véve gyorsan rájöttem a trükkökre, hogyan nyílnak a lábak és fordul a középoszlop a kicsi, de stabil gömbfejjel. A lábakat 51, illetve 21 fokos szögben nyithatjuk, valamint a középoszlopot több állásban mozgathatjuk, makro fotók készítésére is alkalmas. Ami nagyon hiányzik az a kampó, amire a stabilitás miatt még súlyt akaszthatunk. Ezt nem értem miért felejtették ki, ennél az állványnál különösen indokolt a használata. A kis súlyért és méretért cserébe nagyon oda kell figyelnünk arra, hogyan használjuk. Én egy Canon 5D Mark III-al és főleg a 2,8/24-70L, illetve a 2,8/70-200L új objektívjeivel használtam. Mindkettőnél szükség volt plusz súlyra (hátizsák), tükörfelcsapásra, hogy biztosan éles képek készüljenek. Jól kell eltalálni a terpesztést, illetve játszhatunk még a magassággal, középoszloppal lényeg, hogy stabil legyen és leálljon a rezgés. Kompromisszumokkal és odafigyeléssel jó választás lehet ez az állvány is.
Összességében elégedett voltam mindkettővel kár, hogy a középoszlop nem használható monopodként is. Bár lehet, hogy abban az esetben már nem lehetne az első ha a konkurens termékek súlyát és méretét nézzük. Akinek csak túrabot kell, annak pedig mindkét kezébe kell, így jogos a két termék. Figyeltek a fogásra, minőségre, használatra, egyszóval hozza mindkettő a megszokott Manfrotto minőséget. Jövőre újra együtt folytatjuk!
A termékről közelebbi képeket, specifikációkat bővebben a Manfrotto oldalon olvashatunk. Az állványokat a Fotoplus-tól kaptuk tesztelésre, kipróbálásra.
Képben: a Travel Photographer of the Year 2015
Megérkeztek az idei győztes úti fotók a „Travel Photographer of the Year” versenyről. Kiváló fotográfiákat láthatunk abból a műfajból, amiben a Kincseskamera is „utazik”. Ezen a versenyen bárki részt vehet a világon, legyen az teljesen amatőr, vagy profi, még mobilos kategóriában is lehet pályázni, nem alaptalanul. A mi hitvallásunk is, hogy a kép ereje a pillanat erejében rejlik, készüljön az bármilyen eszközzel, lényeg, hogy beszéljen!
A nemzetközi zsűri tagjai: Michael Pritchard a Royal Photographic Society főigazgatója, a kalandor, természettudós és vadvilág filmrendező, Catherine Kappan és az utazói fotós, Richard Dunwoody. Több mint száz országból pályáztak, különféle kategóriákban az utazás, fotózás szerelmesei. Az idei abszolút győztes, az év utazó fotográfusa Marsel van Oosten holland fotográfus lett.
Egyik kedvencünk, Louisianaban készült fekete-fehér képe egy kajakosról, aki ciprusfák között evez az Atchafalaya medencében.
Másik díjazott képén két nagy pelikán látható, amit egy hajón készített az Atlanti óceánon. A zsűri erős, nyomatékos, grafikai stílusa miatt emelte ki a szép szürkeárnyalatokra épülő, kompozíciójában is ütős képet.
A fiatal fotósok kategória győztese a 18 éves Chase Guttman, aki pásztorokat kapott lencsevégre a lesothoi Semonkong falu melletti sziklás vidéken.
A szintén 18 éves Spencer Cox izlandi sorozatának képe lett a fiatal fotósok egyik kategóriájának győztese. A fiú 15 éves kora óta a napkelték szerelmese.
Szellemesen beállított kép egy helgolandi alagútban készített, a „Moment in Light” kategória győztese, Uli Kunz képe.
Monochrom kategóriában készült a portfólió egyik legjobb, megrendítő képe, amit Timothy Allen (UK) lőtt egy szeméttelepen Kenyában, Mombasaban.
Nekünk is tetszett az etiópiai tevekaravánt ábrázoló kép, amit Joel Santos lőtt és a víz kategóriájában nyert.
Az idei versenyen bevezették a mobil telefonokkal készített fotók kategóriáját. A győztes Edgard de Bono, iPhone-val készített képe lett, amit Nigériában, Benin városában lőtt.
Az Arcok, emberek, találkozások különdíj érdemese, Ly Hoang Long (Vietnám). Ez a kép Hung Yen tartományban készült, mikor egy vietnami férfi halas bambuszkosarakat szállított kerékpárján, kihasználva annak minden kapacitását.
Ugyanez a kategória nagyra értékelte Sue O’Connell (UK) fotósorozatát, amit egy kolostorban készített Myanmarban.
A nyertesek teljes sorozatait és további képeket a TPOTY hivatalos oldalán láthatjátok. A róluk szóló kiállítást pedig nyáron láthatjuk élőben a Museum of London Docklands-ben, ami az elmúlt négy évben mintegy 178.000 látogatót vonzott.
