Régóta tervezzük, hogy egyik kedvenc helyünkre, Európa egyik legszebb vonulataihoz is szervezünk fotótúrákat. Idén októberben kis csapatunkkal, gyönyörű 5 napot tölthettünk a csipkék között. Útjainkra gyakran kapunk tesztelésre gépeket, optikákat, most a Sigmák voltak terítéken. Útitársaink voltak az 14mm f/1.8 DG HSM Art, és a 14-24 mm f/2.8 DG HSM Art (II. tesztünkben olvashatsz róla). Tesztünkben néhány konkurens optikához is hasonlítjuk, hogy ár-érték arányban megkönnyítsük a választást.
Az asztrotájkép fotózás az utóbbi években egyre növekvő népszerűségnek örvend. Ezt elősegíti, hogy kb a 2010-es évektől már a megfizethetőbb digitális tükörreflexes gépek is alkalmasak magas ISO beállításnál (3200-8000 ISO) is jól nagyítható és elfogadhatóan zajmentes kép készítésére. De mi is az asztrotájkép és melyek a technikai nehézségei? Az esti szürkület múltával a derült égen felragyognak a csillagok, s ezek együttese (esetleg a keskeny Holdsarló fényével kiegészítve) beragyogja az előtérben levő tájat. A csekély erősségű sejtelmes fényben fürdő táj mögötte a csillagos égbolttal az asztrotájkép. Készítésének technikai eszközei a széles látószögű nagy fényerejű objektív, a magas ISO értéket jól kezelő kamera és egy stabil állvány. A Föld forgása miatt látszólagosan az égbolt elfordul a fejünk felett, s hosszú expozíció (30+ másodperc) esetén a csillagok a képen nem fénypontként, hanem az expozíciós idő és a Sarkcsillagtól levő távolságuk függvényében egyre hosszabb ívként, vonalakként jelennek meg. Ennek elkerülése érdekében egy tapasztalati képletet hívunk segítségül: Fullfrémes kamera estén: 600 osztva optikánk fókusztávolságával=a maximális expozíciós idő, melynél még elfogadhatóan pontszerűnek tűnnek a csillagok. APS-C méretű szenzorral bíró kemeráknál 400/fókusztáv=max záridő.Könnyen belátható, hogy minél nagyobb az optikánk látószöge, annál hosszabb záridővel dolgozhatunk, s így több esélyünk van a csekély megvilágítás ellenére elfogadhatóan kiexponálni a tájat is. A nagy látószög ráadásként az égbolt nagyobb szeletét teszi láthatóvá, lehetőséget adva arra, hogy akár a Tejút egy részletét is belekomponáljuk a felvételünkbe. Azonban hamar kiderülhet, hogy egy holdtalan, csillagfényes este az bizony tényleg nagyon sötét. A fenti képlet alapján a tájfotósok arzenáljában gyakran előforduló 16-35 mm zoom esetén a 16 mm-es fókusztávnál maximálisan 600/16=37,5 másodpercet exponálhatunk. Ez 2,8-as fényerejű objektív esetén 3200-6400 ISO érzékenységet követel, míg 4,0 fényérték esetén már 6400-12800 ISO érték szükséges ahhoz, hogy képünkön még a tájat is elfogadhatóan kiexponálhassuk! Ez utóbbi ISO értékek pedig már a jobb kamerákkal sem teszik lehetővé nagy méretű nagyítások készítését a magas zajszint miatt.
Következtetés:
E területen a nagy fényerő (f2.8 , vagy ennél is nagyobb) igen nagyon hasznos!
S ekkor jönnek az újabb buktatók:
-Az optikák legtöbbje teljesen nyitott blendénél középen sem rajzol elfogadhatóan éles képet, a kép széleinél még úgy sem!
-Valamennyi optika a kép szélei felé fokozatosan elsötétedik (vignettál), mely probléma a legerősebben pont a nagylátószögű optikákat sújtja. Bár e probléma valamelyest a képfeldolgozás során ugyan orvosolható, a „büntetés” a kép szélei felé megnövekedő erős zaj lesz.
-Kóma hiba: Elsősorban a nagy fényerejű, nagylátószögű objektíveknél figyelhető meg, leginkább a képmező széle felé, hogy a pontszerű fényforrások (esetünkben a csillagok) üstökös szerű farkincákat,
rovarszerű szárnyakat növesztenek. E lencsehiba látványosan ronthatja el éjszakai fényképünket.
Mind három probléma orvosolható lenne az objektívünk 1-2 blende értékkel való lerekeszelésével, ezáltal azonban még kevesebb fény jutna át az optikán, melyet vagy az expozíciós idő növelésével (pont szerű csillagok helyett fénycsíkok), vagy az ISO emelésével (drámaian megnövekedő zaj) ellensúlyozhatnánk. Egyik sem járható út.
Az egyre népszerűbb asztrotájkép készítés tehát egy állandó kompromisszum volt eddig a képélesség, a sarok elsötétedés, a kóma hiba és a zajszint terén. S ekkor, 2017 februárjában a Sigma bejelentette a fantasztikus minőségű Art sorozatának újabb tagját:
Sigma 14mm f/1.8 DG HSM Art
A világ minden táján az asztrotájkép készítők (velem együtt) repesve várták az első teszteket, melyek igen pozitívak lettek!
Ezeket látva alig vártam, hogy a magam gyakorlatában is kipróbálhassam ezt a remekművet.
A Sigma és a Fotoplus jóvoltából ez év októberében magashegyi túránkra (A Dolomitok bálványai) a Sigma két fantasztikus objektívjét is magunkkal vittük:
Sigma 14 mm f/1.8 DG HSM Art és Sigma 14-24 mm f/2.8 DG HSM Art.
A Sigma Art-objektívsorozat a tervezőmérnökök álma: nem kell sem a méretre, sem a súlyra, sőt még az árra sem tekintettel lenniük, a cél az, hogy a lehető legjobb minőséget állítsák elő.
Míg magam a fix 14mm-es remeket, Balázs a zoom-ot tette próbára, hogy e kemény követelményeket állító területen miként is teljesítenek?
Tapasztalatok:
-Az első kellemes meglepetés mindjárt az állványra helyezett gép keresőjébe pillantáskor ért. Eddig az volt a tapasztalatom, hogy miután a szemem a fejlámpa lekapcsolása után a sötétséghez alkalmazkodott (kb. 15-20 perc!), a gép keresőjébe tekintve nem látok semmit! Korábban a lefényképezni kívánt jelenetet a csípőből tüzelő cowboyhoz hasonlóan a témát hozzávetőlegesen megcélozva addig készítettem újabb és újabb expozíciókat, míg az állványfej folyamatos igazítgatása folytán végre a megkívánt kompozíciót értem el. A Sigma 1.8 fényerejű 14 mm-es optikájával , mely az eddig használt 2.8 fényerejű optikákhoz képest 2,5X (!) fényesebb, a gép keresőjében láthattam a hegyek sziluettjét, sőt a Tejút ívét is! Így a kép megkomponálása lényegesen gyorsabb, pontosabb és egyszerűbb.
-A Sigma 14 mm f/1.8 DG HSM Art az 1.8-ra nyitott blendénél is élesebb képet rajzolt, mint bármi 2,8 nyíláson, amit eddig volt szerencsém kipróbálni! A kép sarkai is megfelelőek, bár észrevehetően lágyabbak a kép közepéhez képest.
-Ami a teljesen nyitott objektívnél engem kissé zavart, a kép széli elsötétedés (vignettálás) és a kóma, a kép sarkaiban szárnyas rovarokként megjelenő csillagok. E gondok a 2.8 értékre való rekeszeléssel szerte foszlottak! A kóma megszelidült, a vignettálás elhanyagolhatóan csekély lett, míg a sarkok elképesztően élessé váltak! Hogy igazságos legyek, a nyitott (1.8) blendénél való vignettálás mértéke műszeres laborvizsgálatok szerint (
www.lenstip.com) 2,3 EV, amely elég sok ugyan, de néhány kivételtől eltekintve ( Tamron 2.8/15-30 mm és Nikkor 2.8/14-24 mm) jobb, mint a vetélytársaké! Ugyanakkor valamennyi vetélytárs gyengébb fényerejű, mindegyikük f2.8 . Ezen a nyíláson a Sigma 14 mm Art optika vignettálása már csupán 0,84 (!), mely gyakorlatilag már alig észrevehető. Hatalmas taps a Sigmának!
A vignettálás az éjjeli fotóknál igen sarkalatos kérdés lehet! A jobb kamera szenzorok a feketétől a fehérig tartó árnyalat terjedelme (dinamika tartománya) 12-14 EV (fényérték) az alap érzékenységen (100-200 ISO).Ez a dinamika tartomány az ISO emelésével rohamosan csökken, az élvonalbeli gépeknél is csak 8-9 EV 6400 ISO mellett! Most tehát tessék elképzelni, mi információ mennyiséget rögzíthet a kép szélei ilyen feltételek mellett egy olyan objektív, mely a kép közepéhez képest a széleken 4.0 fényértékkel sötétebb?! Hogy milyen elképesztően jó 2.8 blendénél a 14 mm-es Sigma Art 0.8 EV fényvesztesége, lássunk néhány adatot a vetélytársak közül: Tamron 2,8/15-30 mm >> 1,8 EV; Canon 2.8/14 mm L II >> 3,0 EV; Zeiss Batis 2,8/18 mm >> 2,63 EV; Canon 2,8/16-35 mm L III >> 4,07 (!) EV. -A hatalmas domború frontlencse és ellenére az optika kiválóan viselkedik akkor is, ha a Hold (Nap) a látómezőbe kerül. A becsillanás minimális, nem zavaró!
Összegzés:
A hatalmas fényerő az éjszakai kép kompozíciójánál felbecsülhetetlen segítség. Bár a teljesen nyitott optika képe a széleknél hagy kívánni valókat, éjjeli panorámáknál fantasztikusan jó! Itt ugyanis mivel az egymás utáni felvételek megfelelő átfedéssel készülnek, s az egyes képek széleit elhagyva a felvételek középső harmadát használjuk csak fel, mely így rendkívül éles, mentes a vignettálástól és a kómától egyaránt. Éjjeli panorámáknál ráadásul az 1.8 fényértéknek hála, ami eddig csak 2.8 fényérték mellett 6400 ISO érzékenységen volt csak megexponálható, az most a nagyobb nyíláshoz tartozó 2000 ISO értéken jóval tisztább, zajmentesebb lesz!
Nem panoráma, hanem a gyakoribb különálló felvételek esetén az „édes hely” a 2.8 fényérték. Bár 2.8 fényerővel számos más lehetőség is rendelkezésre áll
(Canon 2.8/14 mm; Canon EF 2.8/16-35 L; Nikon 2.8/14-24 mm; Tamron 2.8/15-30 mm; Samyang 2.8/14 mm; stb) minden optikai paraméter tekintetében a 2.8 fényértékre rekeszelt Sigma 14 mm 1.8 DG HSM Art messze felülmúlja a versenytársakat!
Ez az optika valóban az asztrotájfotósok álma lehet, az egyetlen vetélytársa házon belül található: Sigma 14-24 mm f/2.8 DG HSM Art !
A tesztet készítette: Takács Gábor, a Fotosherpa Dolomittúra vezetője.
Köszönjük a FOTOPLUSNAK és a HAMA-nak, hogy az optikákat rendelkezésünkre bocsátotta!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!